facebook tetszik

2012. szeptember 26., szerda

mindenki másképp csinálja...

Mielőtt elkezded olvasni kedves olvasó, érdeklődő, rajongó, vásárló vagy akár csak véletlen erre tévedő a következő sorokat, tudnod kell, hogy az alábbi jellemzések a legnagyobb szeretettel születtek. 
Fontosnak tartom, hogy attól, hogy ékszereket (bár nem szeretem őket ékszernek hívni, inkább fciskaságnak, mert leginkább azok ) készítek, attól még e kapcsán rengeteg hatás ér, véleményem van és sokszor keseredem el és sokszor kacagok fel egy-egy email olvasásakor. Nagyon fontos, hogy tudjam, hogy amikor elkészült egy fciskaság, akkor nem csak célba ért, de el is érte a célját és hogy az, aki kapta, elégedett vele. Figyelem a visszajelzéseket és szeretem, ha minden rendben van. A visszajelzés gyakorlatilag az elégedettségi fokmérőm. 
De ne gondoljátok, hogy számomra a gyöngyözgetés az pusztán pénzszerzési lehetőség. A facebookon létrehozott oldalamon olyan embereket ismertem meg, akikkel személyesen sosem fogok találkozni, mégis sokkal többet tudnak rólam, mint azok az emberek, akikkel nap mint nap összefutok, "együtt élek". 
És bár megpróbálom nagyon komolyan és kötelességtudóan vinni az oldalam, de sokszor nem bírom ki, hogy az élet humoros oldalát is megvillantsam. Ha ettől valaki otrombának és bunkónak talál, lelke rajta, nevezzen annak, számomra azok az emberek fontosak, akik tudnak önkritikát gyakorolni és egy viccnek szánt viccen nevetni és nem betűkre szabdalni és véresen komolyan mártírnak kiáltani magukat. Szóval, ha úgy érzed, hogy az alábbi jellemzések bármelyike is sértő számodra, kérlek, ne olvass tovább és inkább "lapozz"....
Azt is tudni kell rólam, hogy még nem volt olyan megrendelőm, akivel ne tudtam volna zöldágra vergődni. Eddig még mindig mindenkinek a gondját, baját megoldottuk, tőlem rossz szájízzel senki ne "távozzon". Szóval attól, hogy te problémás vevő vagy, vagy szeleburdi, attól még írj bátran! 
Mindenkit szeretettel várok!!!!





TE melyik vagy???

Kedves, drága, felbecsülhetetlen kincset érő vevőim, ahogy én látom:

A minimalista vevő tudja, hogy mit akar, tudja, hogy hol keressen, hova írjon. Rövid, velős, egy mondatos rendelést ad le, adatokat kér, utal és mikor megkapja, nem ír, ha mégis, akkor egy köszönömmel el is intéz.

A szeleburdi vevő legtöbbször hozzászólásban rendel, aztán emailben és privát üzenetben is egymástól függetlenül. Nem tudja, mit akar és nem tudja, milyen színben, azt sem tudja legtöbbször, hogy melyik tetszik neki és hogy hol látta. Ha sikerül kibogozni, hogy mit szeretne és elkészül a nagy mű, utána nehéz egyeztetni, hogy mennyit és hova kell utalni és én hova küldjem a megrendelt nyakláncot, mert nem tudja, hogy ki lesz otthon és mikor, aki át tudja venni majd. Amint megkapta, amit rendelt, viseli és dicsekedik vele mindenkinek, de írni elfelejt, hogy rendben megérkezett a csomagja.

A bizonytalan vevő többször ír és sokat kérdez. Megfontolja, átrágja, aztán elveti az ötletet, hogy azt szeretné-e valóban. Ha sikerül dönteni, sokáig gondolkodik rajta, hogy biztosan ne változtassunk-e rajta és vajon mihez is lesz ez neki jó.

A felvásárló vevőnek minden tetszik. Bármiért képes rajongani és mindent megvesz. Aztán minden darabot visel is és mindegyiket szereti, de sosem elég. Vele a legkönnyebb, mert lelkes és minden darab igazi kincs számára, sosem reklamál. 

A problémás vevő elmondja, hogy mit szeretne, könnyű vele egyeztetni, aztán rájön, hogy mást akar és állandó változtatást kér, egy ilyen alkatrész cserét, egy olyan szín cserét, vegyük le ezt, tegyük fel azt. Nehezen lehet vele dűlőre jutni, mert legtöbbször ő maga sem tudja, hogy mit akar.

A csacsogós vevő tulajdonképpen tudja, hogy mit akar és le is adja a rendelését, de mellé kész önéletrajzot is lead és folyamatos kontaktot igényel. A rendelése átvétele után többször ír és családtagnak tekint, minden emailjéhez képes beszámolót is csatol. 

Az eltévedt vevő más néven szólít és olyan dolgot rendel, ami nálam nincs is.


(folyt.köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése